2017. március 13., hétfő

A Tömlöc Létsíkok

A Tömlöc Létsíkok mind sötét, hideg végtelen dimenziók, amelyek csak egy árnyék vastagságára vannak a Korongvilágtól. Végtelen, száraz, ezüstszín homoktenger mindahány, amely olyan hideg, mint a csillagok közötti tér. Rémálmokból születtek, rémálmokat szülnek, és a nagy ecsetvonásokban általánosan rémálmosak.

Széltoló menekül a Tömlöc Létsík lényei elől, Paul Kidby alkotása

A lakóik nem nagy szőrös rondaságok, azok többsége csak mumus, amik sokkalta szebbnek mondhatóak. Nem is démonok, hiszen a létezésükhöz nem kell, hogy az értelemmel bíró lények higgyenek bennük. Leginkább ahhoz hasonlíthatnánk őket mikor egy tucat cirkuszi állatot és alkatrészt szállító teherautó tömegkarambolt szenved.

Éheznek a stabilabb, és valóságosabb világok iránt. Próbálnak áttörni ezekbe az átlagos világokba. (Elmond valamit a Tömlöc Létsíkokról az, hogy a Korongvilág hozzájuk képest átlagos.) Nagy mennyiségű varázslat elvékonyítja a határvonalakat a világok között, és a Tömlöc Létsíkok lakói éppen ezért odagyűlnek azokhoz a helyekhez, ahol nagy koncentrációjú mágia van, hogy megpróbáljanak áttörni. A Tömlöc Létsíkok lakói nagy ritkán képesek elfoglalni egy különösen óvatlan varázsló elméjét, éppen ezért a mágia nagy étvággyal megáldott használói gyakran ódzkodnak attól, hogy a hozzájuk köthető számot (A négy meg négy egyenlet megoldását.) gyakran ismételgessék.
A Tömlöclétsík egyik "lakója", Kit Cox rajza

Minden kis lehetséges rést és elvékonyodást körbe vesznek a dimenziók között, odatülekedve a fényért és a formáért, amely reményük szerint az övék lehet. Ezek a remények alaptalanok. Egy átjutó Tömlöc Létsík lakója nem lenne képes jobban túlélni egy általános világban, mint egy papírhajó a toronymagas hullámokkal és kavargó víztölcsérekkel dobálódzó viharos tengeren. Ha előtte felgyújtják. És zsebkendőből van.

Abban az esetben pedig, ha elég nagy lyuk keletkezne és átözönlenének, elfojtanák a világot, mintha egy szem kristálycukorral akarnánk édesíteni egy világnyi keserű szirupot. Ennek ellenére ezidáig nem gondolták még át céljaikat, és vélhetőleg soha nem is fogják. Ha nem is a legjobb tervezők, mindennél türelmesebbek.

Mivel a Tömlöc Létsíkok lényei könnyedén felhasználják, a mágiát ezért ezzel nem lehet velük eredményesen felvenni a harcot. Az egyetlen mód, hogy varázslat segítségével visszafoghassuk őket, ha NEM használjuk az említett varázslatot. Ez az egyik mód. A másik a jól bevált módszer minden furcsa dologra, ami le akarja rágni az ember lábát, kezét, elméjét: helyesen applikált nagy mennyiségű tűz. Ha képesek átjutni a mi világunkba, ameddig kevesen vannak, addig hatnak rájuk a világ szabályai. Ilyenkor eredeti formájukban roppant sebezhetőek, és általában pont annyi ideig élnek, mint amennyi ideig elvárnánk ezt egy olyan lénytől, aminek a tüdeje helyén három szem meg egy lábujjköröm van és a 27. bokáján hordja a gerincét. Amennyiben egy varázslót szállnak meg, időbe telik mire kitapasztalják a kezeik és lábaik számának drasztikus csökkenését, ez az idő remekül felhasználható, és felhasználandó arra, hogy a volt kollégánkat Offler-esen* fejbe somjuk egy szeneslapáttal, majd betüzeljünk vele. Eddig a legtöbb betörésük erősen mágikus területeken történt, amelyek között kiemelkedő helyen van a Láthatatlan Egyetem. Bár Ponder Stibbons mindenkit biztosít arról, hogy ezek az események már a múltéi, és a következő alkalomig ez így is lesz.
 

Ha valaki normális dimenzióból jut át a Tömlöc Létsíkokra többféle végkifejlet lehetséges. Jobb esetben örökre elvész, rosszabb esetben őrülten tér vissza, még rosszabb esetben visszajön valami, de nem az ami elment, legrosszabb esetben pedig egy mérges varázsló jön vissza egy zokniba tekert féltéglával, hogy bosszút álljon amiért átlöktük.

Ismert személyek, akik voltak a Tömlöc Létsíkokban és ép-varázslóhoz mérten ép- ésszel tértek vissza:

  • Széltoló
  • Esk
  • Zseton, a bűbájos

* Offler, a krokodil istenség

Források:
Dungeon Dimensions

Paul Kidby

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése